Szúette kapu előtt állt anyám
karjában apró gyermeket tartva
mosolya a világ szívébe szállt
és táncolt körülötte a fény
óriás volt
szent
tigris
anya
selymes hangjával nevelt
földet, vadgalambot, ártatlan vágyat
és őszinte akaratot.
S íme itt vagyunk, itt vagyok
az idő dzsungeléből kilépve
nagy vasajtókat látok
és a fény már más táncot jár
ismeretlen színű virágok körül
csukva néznek az idegen ablakok
de ő így is boldog
mert én Én vagyok
és szelíden ülnek a vadgalambok
s a nagyajtók elé érve
KAROMBAN ANYÁMAT TARTVA
mélyen fejet hajtunk
én, a fák, és a virágok.