Foku sî ápá
Kîndă Dimizio o vinyit zsosz pă pămînt, ku Szfint Pétru mirzse pă szát dăpă szát.
Or văzut udátă on cîgán,sinyé sz-o pusz zsosz pă pămînt ku gură kăszkátă.Ásá o putut sză kádă în gură-j ocără mannă dîn nor. Na, bás o kăzut în gură-j repé o îngyicit,sî ásá făse,ká kînd sz-ár szăturá.
- Domnu-m!-zîse Szfint Pétru lu Dimizio.- Sé máj pucseré,sî szănătosz sî tînár cîgán ăj ásztá!
Dá kum pacsé sză fijé ásá ku szilă,
- Pétru!-Zîse Dimizio.Ápu ásá o fi tată lume-cárá,dákă jescsé áfel sî álfel aminy în je. Na ,járă or purnyit, merzse sî merzse. Jáká udátă or văzut,pă pămînt árătescsé gruuÁkulo ăjrá o fátă-o ro mîndră fătă-, sinyé kîntá,zsuká,sî ápuká uná gruu.
- Domnu-m!-zîse járă Pétru-Sé máj lukraă ăj fátá ásztá
- Dánu? Ápu dáră scsij-o întribát Dimiziou-, kă fisoru ku gură kăszkátă o la-pă fátá ásztá?
- Nu zî,Domnu-m-zîse Pétru-,dá dară nu vij fásé áfelă?! Dá bás escse ár fi uná?
- Numá ásá pacsé sză fijé, Pétru!-zîse Dimizio-Kă dákă doj áfelă ás punyé uná,ká fisoru ásztá, ár muri dă flămînzálă.Dá ásá,kă uná ăj lukrajé,átuns dară pacsé sză mergă pă sévá.
Na véz!-ásá sză gîngyescsé Dimizio,sî ásá nyé páză.
A tűz és a víz
Amikor Isten a földre jött,Szent Péterrel vándoroltak faluról falura. Megláttak egyszer egy cigányt, aki tátott szájjal feküdt a földön. Így bele tudott hullani néha-néha egy kicsike manna az égből. Na, épp hogy beleesett a szájába, hamar lenyelte,és úgy tett, mintha jóllakott volna.
- Mester!- szólt Péter az Istennek.- Micsoda erős, egészséges ember ez! De hogy lehet ilyen lusta?
- Péter!- mondta az Isten.- Hát így lesz kerek a világ, ha mindenféle forma van benne!
Na,újra elindultak, továbbmentek. Egyszer csak azt látták,hogy a földön aratják éppen a búzát. Ott meg egy lány volt - egy nagyon szép cigánylány-,aki dalolt, táncolt, úgy szedte a markot.
- Mester!- szólt megint Péter.- Milyen dolgos ez a lány!
- Ugye? Aztán tudod-e - kérdezte az Isten-, hogy az a szájatáti cigánylegény fogja elvenni ezt az életrevaló lányt?
- Ugyan, Mester- mondta Péter-,hát csak nem teszel ilyet?! Hát épp ezek volnának egymáshoz valók?
- Csak így lehet, Péter!- mondta az Isten. - Mert ha két olyant tennék össze, mint ez a fiú, meghalnának éhen. De így, hogy az egyik dolgos lesz, csak jutnak tán valamire!
Na, látod?!- így gondolkozik az Isten, és így vigyázz ránk.
|