Szürke fák alatt
bolygom hallgatag,
latyak utamon.
Kuporgó bokrok
közt porhó szitál
fojtón, hidegen
s messzi idegen
sötét vizeken
megdermed a tér.
Tűnj el, múlt! Látnom
tépett levelek
részegült táncát
elég! ne bántson!
Ölelj Öröklét,
Hullj s múlj szenvedély!
l998.
|