Ha meglátsz egy magot, ne dobd el rögtön, ültesd el mélyen,

öntözd serényen, s várj, mindig türelemmel!

S ha a palánta rozoga vagy hitvány, ne húzd ki tőből!

Adj neki időt, esélyt és szeresd őt szívből!

Hiszen ő is élőlény, akárcsak te!

Van gyökere, törzse – neki is van lelke!

Még nem tudhatod, milyen test termése.

Megtéveszt a külső, ne ítélj annak alapján!

Barát vagy ellenség sohasem tudhatod, hisz a

viharban is vannak lenyűgöző dolgok.

Az életben bűvészek az emberek.

Titkok, talányok fejtődnek meg!

Sok-sok öröm, taps, nevetés…

De van lárma, zaj, kétségbeesés.

Mikor még palánta vagy kevesebb a tét,

megköveted a felhőt egy esőcseppjéért,

áhítod a fát hűsítő lombjáért,

a daloló madarat éneklő hangjáért!

Hívj segítségül, ha szükséged van rám!

Ne lökj el máris, hiszen csak most találtál.

Vágyaidban élek, szívedben reméled, én vagyok az igazi.

Tárd ki lelked, és könnyen megleled!

Ne a szemeidet kövesd! Az túl szűk látókörű.

Lelked súgja meg, számodra mi a gyönyörű.

Ha lehunyod a szemed, s megnyitod a lelked,

felszínre tör az erő –  

s rájössz, te maga vagy az erő,

benned lakozik a Teremtő!