Csonkig égtek
a fekete gyertyák.
Apám gyúrta parafinból.
Csillagszórók
fényt sercegnek,
arcát ráncba húzzák:
álmaimban tolják az évek taligáját.
Lábam elé
köszörűkövekről lepattanó
szikraeső hull: kialszik
parafinszagot emészt.

Készül a fény,
marad a fájdalom.
Percre perc zuhan.
Anyám kezén
kidagadtak az erek,
de simítása bársonyos.
Gyöngyöt nevet,
mint mesebeli tündér.

Izzik a parázs,
duruzsol a kályha.
Ablakom alatt
december ácsorog.
Kántál a szél,
beeresztem
Betlehem-szobánkba.