A második foglalkozáson választották meg az igazgatókat, az ötletbörzére és a lehetséges termékek kiválasztására is akkor került sor.

A harmadik alkalomra elkészült egy próbadarab, a doboz prototípusa. Szituációs játékban próbálták el, hogyan kell piackutatást végezni, megbeszélték, miket kérdezzenek és a válaszokat hogyan jegyezzék le. Megállapodtak még arról, hogy kiket kérdeznek (célcsoport), legalább hány embert kérdeznek és hogy piackutatást mindenki végez. Eszti megígérte, hogy a doboz előállításhoz az alapanyagok költségét összeszámolja.

A következő foglalkozáson értékelték a doboz piackutatásának eredményét: szinte minden megkérdezettnek tetszett a termék, de az ár, amit adtak volna érte, meglehetősen alacsony volt. Itt szembesültek a vállalkozók először azzal, hogy nem éri meg gyártani az olyan termékeket, amin nagyon alacsony az árrés, sőt a gyártás egyenesen veszteséges is lehet! Megértették, hogy a piackutatás a vállalkozás eredményessége szempontjából döntő fontosságú, így az ötödik alkalomra egy sor prototípussal és néhány piackutatási eredménnyel jöttek: Dorina szappant hozott, Berta hűtőmágnest, Julcsi harangokat és gyertyatartókat. A szappan piackutatási eredményeit is elhozták. Jól összedolgozott a csapat, felosztották egymás között a feladatokat. Ekkor született meg a név is: Bókay Szövetség. Nagyon megdicsértem őket, úgy érzem, ekkor váltak igazán csapattá. Ismertettem, hogyan lesz alaptőkéje a vállalkozásnak, megbeszéltük, hogy a következő alkalomra végiggondolják, hány forintot tudnak a vállalkozásba beadni, hiszen az alapanyagokat meg kell vásárolni.

A hatodik foglalkozáson, nov. 11-én, összegyűjtötték az induló tőkét, festettek néhány harangot, hogy piackutatást végezzenek velük. Kezdett körvonalazódni a termelési terv egyik része: mennyi szappant készítenek, ahhoz alapanyagokat vesznek és megbeszélték, ki milyen eszközöket hoz a következő órára.

A hetedik alkalomra a hűtőmágnes és a harangok piackutatásának eredményeit összegezték, megállapodtak ezek termeléséről, megszületett a logó és végre gőzerővel elindult a gyártás.

November 25-én nagy döntés született: részt vesznek a Lurdy Házban tartandó JAM Országos Karácsonyi Vásárán. A termelés persze folytatódott, munka közben beszélgettünk a termékek csomagolásáról, a stand kialakításáról, arról, milyen helyi reklámot tudnak majd alkalmazni.

December 2-án elkészült az utolsó néhány szappan, szituációs játékokban próbálták eladni a termékeket, a nyugtaadást gyakorolták, megbeszéltük a vásárral kapcsolatos összes teendőt. Lili felírta, miket vállalt, nehogy valamiről megfeledkezzen, ezt többen követték, tudták, hogy most nem szabad semmit elfelejteni. Mi ez, ha nem a felelősség felismerése és vállalása!

Néhányan eljöttek a hatodikos diákvállalkozók foglalkozására december 4-én, pénteken, hiszen a termékeket még be kellett csomagolni.

Szülői összefogással jutottunk el december 5-én a Lurdy Házba. Köszönöm Kovács Boti, Molnos Anna és Kata valamint Porkoláb Berta szüleinek a segítséget!

A vásárról írtam összegzést, ez az iskola honlapján olvasható, ebből egy részlet:

„A nagy napon, december 5-én már pár perccel 9 után a Lurdy Házban voltunk. Alig szállingózott egy-egy vásárló, az emeleten készülődtek a csapatok, általános-és középiskolás diákvállalkozások. „Itt nem lesz vásárló!”-kezdtek néhányan kételkedni, vajon jól döntöttek-e a részvétel mellett. Amikor megkapták a Bókay Szövetség egyenpólót, nagyon boldogok voltak és egyre inkább reménykedtek, egymást biztatták, hogy lesznek még itt boldog percek!

10 órakor kezdődött a vásár. Megbeszélték, hogy a földszintről csalogatják fel az embereket: érdemes a diákvállalkozásokat megnézni. Egyre többen jöttek, érdeklődtek, nézegették a termékeket és néhányan vásároltak. Először a szappanokból fogyott el pár darab, azután a csengettyűket és gyertyatartókat kezdték el vinni, majd pár hűtőmágnest. Mire dél lett, 1-2 szappan és néhány fenyőfás hűtőmágnes maradt csak a pulton. Ebédről visszajövet sikerült még néhány vásárlót találni, így fél 2 körül üres lett az asztal, minden elfogyott.

Mivel a vállalkozások között verseny is volt, az eredményhirdetést feszült figyelemmel várták...

...és a csoda megtörtént: elnyerték a legjobb eladó címet az általános iskolák között! Az oklevélhez pedig a Juniortól vásárlási utalványt is kaptak.”

December 9-én a vállalkozókkal felidéztük a Bókay Szövetség életét a kezdetektől: milyen lépései voltak a vállalkozásnak, honnét hová jutottunk. Írattam velük egy 7 pontból álló értékelést, amiből nagyon érdekes tanulságokat vonhattam le. Egyik kérdés: Mi az a tulajdonságod, amit felfedeztél magadban a vállalkozás során? Szinte kivétel nélkül a bátorságot írták. Magabiztosabbak, bátrabbak  lettek (nemcsak azok, akik az árusítást végezték a legszívesebben). A Bókay Szövetség munkáját mindannyian 5, 5*-re értékelték, saját magukat 5-re, 4-re. Ez számomra annak bizonyítéka, hogy érdemes csapatban, szövetségben dolgozni. A Bókay Szövetségben.

December 16-án értékeltünk néhány terméket, amit a Lurdy Ház vásárán vettem. Igen kritikusak voltak. Saját termékeik reklámozásával, csomagolásával kapcsolatban volt néhány megállapításuk, mit csináljanak másképpen a jövőben. És megkezdődött az ötletbörze, de erről majd a júniusi beszámolómban írok..

Budapest, 2010. január 2.